Edward Norton hangja fene tudja miért de hihetetlenül nyugtatóan hat rám.

Az Amerikai história x-et pedig épp imádom és nem csak mert picsa vagyok.

...De azért a Russel Crowe-s Romper Stomperre is kíváncsi vagyok, bár az már biztos hogy vizuális élmény szinten max a vérengzésben múlhatja felül a fent említettet.

Úgy történt, hogy Miss Nagysegg beállt az ajtóba, így meg kellett kerülnöm, így aztán beakadt a fülhallgatóm a táskájába, így aztán kirántotta a zsebemből a telót, ami így aztán lepattogott a busz lépcsőjén, és mivel a buszsofőr leszarta, hogy félig kilógok a buszból és rám csukta az ajtót, kint maradt a telefon. Még szerencse, hogy az együttérző 10 éves kisfiú felajánlotta, hogy visszaszalad érte, nehogy ellopják. Nos, abban az állapotban már senkinek sem kellett volna.

Szétszakadt a nadrágom, szétszakadt a táskám, a telefonom pedig áthajtott a busz. Még valami?

elkezdtem nézni a szex és new yorkot de nemjó
DrGyurci üzenete:
hát...én sosem nézem...  
Zsófica  üzenete:
de ez nem a sorozat
az mindig jó
hanem a film
az kissé gagyi
DrGyurci üzenete:
hát azt hallottam már nemtom kitől h a film rossz
Zsófica  üzenete:
az imént, tőlem
DrGyurci üzenete:
nem, vmi picskótól aki szereti vmi volt oszttársam v nemtommár
Zsófica  üzenete:
v én köszönöm szépen
DrGyurci üzenete:
te nemis szereted - . -
most mondtad
Zsófica  üzenete:
a szex és new yorkot?
DrGyurci üzenete:
a szülifelit szereted nem?

(Jogos a kérdés, hisz a kettő köztudottan kizárja egymást. Arról már nem is beszélve, hogy az én számból a szülifeli még épphogy, de őt így éppoly ratyivá teszi, mint a Vityát.)

Egyébiránt ha sokáig tart még a vizsgaidőszak okozta elmebaj, nem hiszem hogy ilyen kedveseket írok, inkább valami egészen vérengzőt fogok elkövetni.

Gyurcinak vannak olyan furcsa szokásai, hogy elmegy könyvtárba (ez még nem az), és amikor berakja a szekrénybe a cuccait, nem jegyzi meg, hogy a 600 szekrény közül melyikbe is rakta. Így aztán ott dekkol reggel 10től este 7ig, amikoris zárás előtt egy órával valahogy beugrik neki. De, és hangsúlyozom DE, örömködve hív fel, hogy nem kellett zárásig várnia.

És ugyanez a de jön akkor is, amikor egyszerre akarok filmet nézni, hóembert építeni, sokat enni és igazából egyiket se, és csak nyafogok és szenvedek, és unalmamban nem hagyom hogy bármit is csináljon, ő meg kinevet és legyűrve a fejfóbiáját addig simizi a fültövemet amíg el nem alszom.

Szóval ő okos és türelmes én meg jelenleg egy állatka szintjén mozgok.

Ilyenkor halál fáradtan eszembe jut, amikor Gyurci rámszól, hogy sok lesz mostmár a tennivalókból, én pedig kinevetem.

Több dolog is foglalkoztat most, az egyik például, hogy legszívesebben csináltatnék hat tetkós és két piercinget most rögtön ha holnapra eltűnnek. Ezen kívül elgondolkodtat, hogy mért én vagyok az egyetlen, akibe annyi jóérzés szorul, hogy ha édesanyám rossz helyre rakja bátyám pedig leveri az almapaprikás üveget, akkor nem hagyom ott a földön széttörve locspocsolni. Meg persze az is, hogy mért nem tudok tanulni amikor kéne, de ez minden bizonnyal azért nem, mert oly messzinek tűnik minden amire lehetne. És ezt hallgatom, mert mindig is ilyen hajat szerettem volna és mert jó.

És végül azért a legkomolyabban és mégiscsak a bkvsok kurva anyját.

Van úgy, hogy utazol a villamoson, zenét hallgatsz, nézed a szép kis hópelyheket, és amikor éppen rádmosolyog egy ülőhely, megérzed, hogy a kurva életbe, ilyen nincs, megint beteg leszel. Nem alakul ki, nincsenek előjelek, egyszer csak megérzed, és egy pillanat tört része alatt megutálod a havat mert arról csak hideg van, idegesít ez a sok ember, kotorászol a gyógyszer után ami nincs nálad, elviselhetetlenül szorít a sálad, és kapkodod a levegőt. Ki tudja, ha szombaton a századik orvos sem tud ebből végleg kikúrálni, lehet, Dr. Gyurcihoz folyamodom.

Aztán szigorúan itthon egy hétig, a végén már a tvtől a számító gépig való táv megtétele sem okoz túl nagy örömöt, a felborult alvási szokásokról és a belémdiktált túl sok ice teáról nem is beszélve.

Nyafogáson kívül van itt egyéb is, kezdem kitalálni, hogy mi legyek ha nagy leszek, és hogy az hol legyek pontosan. (A felvételi lapomra beírandó sorrendről beszélek.) Ez máris megnyugvás valamelyest. A pontkalkulátor szerint viszont kitörölhetem a seggentyűmet az eddigi eredményeimmel német nyelvvizsga nélkül, úgyhogy stressz, mindenképp kell. Ezzel nullán vagyunk, de mégis +1re billentem végül, tegnap derült ki, sikerült a szóbeli felsőfokú angol nyelvvizsgám, így már megvan az egész, egy gonddal kevesebb, egy jóval több, jupí.

Amúgy Gyurciról jut eszembe, nemrég volt a 20. szülinapja. Tök durva. Még csak nemrég volt hosszúhajú lázadó Gyurci.. Hát, papikám..

Huhú már nagyon kevés idő van mindenre és csak ülök és nem csinálok semmit mert megbénít a tennivalók mennyisége és már újév van és rendkívül másnaposan ébredtem. Egyébként minden oké, szép az élet, s pörög.

Azt nagyon szeretem, amikor munka után nézzük a Dirty Dancinget, melegben bebugyolálva, miközben kint esik a hó, és csupa finomat eszünk, aztán ha vége van és rámjön hogy este 10kor akarok hóembert építeni de csak egy pár kesztyűnk van akkor nem hagyja hogy én húzzam a kezemre az ideiglenes kesztyűt ami egy zokni, aztán mikor kész a hóhalom segít felállni a hóangyalból és meg is szánkóztat, mosolyokat rajzol velem az autókra és bár már fázik kicsit, hagyja hogy még gyorsan összeugráljam a szűzhavat. És azt a hangot, ahogy a porhó legfelső rétegét elfújja a szél, azt a kristályos-csillámos hangot, na azt különösképpen szeretem.

Voltunk Bécsben. Az öt csilliárd ember meglehetősen visszavett az élményből, de egyébként rendkívül jó volt a forralt bor, a kebab, és Gyurci még a shopping-részt is jól tűrte.

Ma pedig felkelvén és reggelit csinálván észrevettem, és ugrándozva szaladtam szivem szottyához, hogy hű meg ha, esik a hó, és édesapám felszerelte a karácsonyi világítást. Ez öröm, ez bódottá.

Már csak a Grincs kell ide.