Ez tetszett: "Újév hajnalán megsúgom én néked, nem lesz túl boldog az új éved! Jönnek szépen, sorban a bajok s a gondok, de bizzunk benne Te ügyes vagy és megoldod!"
Utálom az olyasmi köszöntőket, hogy béke és szeretet költözzön kicsi szívedbe 2007-ben is...
Délután földrengés volt. Észrevettem, de azt hittem, csak a lábam görcsölt be.
Nemrég elmentem gumicukorért. A 4 darabból, ami fellelhető volt a boltban, 2 lejárt, a másik kettőben pedig pontosan 7 szem volt. Úgyhogy a francia drazsé mellett döntöttem, ami megeshetik, hogy szintén lejárt. Mellesleg az egyik csomag többe került, mint a másik, de szinte már meg se lepődtem.
Amúgy itthon maradtam.
Ja, és kicsit már sablonos, de azért BÚÉK:)
Deari vagy. Tudom én, azért írtam h nem rajtad múlt. Meg Lucmucékon se. És még jó hogy megyünk:P többek között ezért sem ártana, ha végre vége lenne a telecskének, de majd addig is kitalálunk valamit, Kedvenc barátném:) Puszpusz.
Na és most a privát szeretetroham után. Édesanyámék megpróbálnak elcsábítani a család-barátja-családhoz. Igazából csak édesanyám barátai. Azt hiszem tökéletesen le tudom magamban is játszani, hogy mi várna rám. Egy ideig üldögélünk, vigyorgunk magunkban meg a rendkívül szellemes vicceken, majd jön a kaja, eszünk, utána szépen sorban kibeszélünk minden családtagot. Az, hogy én ott vagyok, nem tartja őket vissza attól, hogy engem is. Majd pedig az anyuka felveti az ötletet, hogy a velem egyidős leányzó nem akarja-e megmutatni nekem a tengerimalacait, esetleg valami jó kis társasjátékot. Megjegyzem, lehet, hogy nem lenne olyan rossz, ha nem kényszerből kéne mennem, mert végülis az anyukának és a leányzónak is vannak jó percei. Mindezek után pedig elmehetnék dudálni a szülőkkel. Átverekedjük magunkat sok részegen, csúszkálunk a hányásban és vigyázunk, hogy nehogy eltaláljon egy betiltott petárda. Majd találunk valami sláger rádiós koncertet és megállunk élvezni a zajt. Aztán haza. A másik lehetőség, hogy itthon maradok és habfürcsi közben gumicukrot eszegetek. Majd eldől.
Májusban leszek 16. Szóval még igencsak 15.:) De hogy ilyenkor hol van a szokásos mért-nagy-dolog-hisz-a-lányok-hamarabb-érnek s a többi felnőttként-kezelősdi-hogyha-munka-van-szöveg, azt nem tudom. Egyébként már túltettem magam rajta. Többek között egy cuki kis szürke-fekete kötött simléderes sapival vigasztalódtam...
Szóval a főoldalon olyasmi volt, hogy a magyarok miben hisznek. Mondanom se kell, válogatott hülyeségek. Pl a malac kitúrja a szerencsét, a szárnyas meg elkaparja. Az mellékes, hogy a malactól hamarabb patkolsz el, legalább szerencséd lesz. Vagy pl éjfélkor a lámpa alá kell rakni sok pénzt, és akkor sok lesz. "A hal a folyó menti vidékeken, városokban szerencsét hoz, másutt viszont elúsztathatja a sikeres új évet." Ez a legjobb.
Felakasztották Szaddamot. Nocsak, valami jót is tudnak néha az irakiak.
Dehogynem:) Háborognak is, hogy nem megyek. De ugyebár aki a szülők szerint pici...
Mellesleg megkértem édesapámat, hogy vegye fel nekem a Ha a férfi igazán szeret c. filmet, merthogy sokáig tartott és álmos voltam. Ma rákérdeztem, hogy ugye felvette, mert megnézném. Fel is vette, egészen a feléig. De szerinte olyan rossz volt, hogy kikapcsolta. Ez kísértetiesen hasonlít egy közelmúltbeli eseményhez, amikoris megnézett egy filmet, amit én is meg akartam volna, majd letörölte mert neki nem tetszett. Mindezt azzal magyarázta, hogy biztos, hogy én sem néztem volna meg, úgyhogy ne vitatkozzak.
Édesapám hazajött, leült, majd nekem szegezte a kérdést hogy mostam-e. (Ami annyit tesz, hogy beraktam-e a mosógépbe.) Negatív válaszomra rámparancsolt, hogy akkor menjek és mossak. Mert ilyen női munkát a férfi, amiből nálunk ugyebár nincs hiány,sőt, nem végez.
Valamicskét azért sejtettem a mondanivalóból, mivel erről szólt az egész film.:) Van egy más pingvin, de attól még nem rossz, mert van amiben ő is jó, szóval játékosan a gyerekekbe nevelik az elfogadást. Mondjuk az akcentusos pingvinek csak mellékszereplők, de ők voltak a legjobb fejek, ezzel is mutatva, hogy naés, attól még lehet. De picit szájbarágós az egész, ezért gondolom, hogy a célközönség a kisebb gyerekek, nekik nagyon is helyes ha megnézik. Persze én sem haltam bele, csak fölösleges volt.
Más. Nem mondhatni, hogy önszántamból, de eltipegtem nagyanyámmal és édesanyámmal vásárolni. Édesanyám élelmiszerboltban úgy vásárol, hogy az eget kémlelve mindent vesz, csak azt nem ami kéne. Persze ez csak a kocsiban derül ki, de hát ejnye mért idegeskedem, velem nem lehet megmaradni. Nagymamám pedig olyan különleges érzékszervekkel rendelkezik, hogy két tökéletesen egyforma cipő között is hatalmas különbségeket tud felfedezni. Egyébként imádom, csakhát türelem. A lényeg, hogy az egyiket megvettük, sőt 500 ft kedvezménnyel, úgyhogy mindenkinek rendben van a lelki békéje. Hurrá.