Elmondom, mi a probléma. Az a kisebb probléma, hogy dolgozom, hogy aztán elszórhassam a pénzem angoltanárra illetve nyelvvizsgára, kontaktlencsére, iskolai táborra-kirándulásra-színházra, aerobikra, ballagási csokorra és névnapra, kajára, sorolhatnám. Az pedig már a nagyobb, hogy rendkívül kevés szabadidőmben Gyurcizom, aerobikozom vagy kb. havonta egyszer partyzom, egészen éjfélig.
Fene a hatalmas igényeimet.
Azért be kell vallani az én drága egyetlenemről, hogy ilyesfajta árulkodó linkeket néha kirak a neve mellé.
Pontosan olyasvalaki kell nekem, aki mikor beütöm a fejem, alárak egy párnát. Vagy nem olyas, hanem az az egy.
Ilyenkor egy picit még jobban szeretem.
Olyan kurva fáradt vagyok, mintha legalábbis nagyon sok dolgot csináltam volna. De azért volt már tartalmasabb is. Lehet, hogy a reggeli 6:45ös, majd 9:00s, majd 10:00s ébredés miatt. Első a riasztószerű ébresztőóra, majd a szellemileg visszamaradott csöngető aki csönget és elszalad, majd a gázórás. A hajnali 4től 8ig ablak alatt ugató szemétláda Nudliról nem is beszélve.
Gondoltuk, most, hogy nincsenek otthon Gyurci szülei, sokáig aludhatunk, kiabáló rádió nélkül.
Elnéztem a nyelvvizsgát. Júniusban lesz. Szóval többet készülhetek. Amikor már senkinek semmi dolga se lesz.
Apropó megkímélés, édesanyám kitalálta, hogy gyűjtsek sok pénzt hogy fizessem minden kiadásom, (mint ahogy ezt az utóbbi hetekben is tettem) de tegyem mindezt úgy, hogy közben ne dolgozzak. Vagy ha de, akkor azon kívül semmi mást. Népmesébe illő feladvány.
Tegnap voltam dolgozni, verte a sokéves legszarabb átlagot, aztán angolon majd ezek után kevéssé kipihenten házibuliban. Mondhatni jó volt, habár a 2 és fél órás éjszakai hazaúttól megkímélhetett volna egy taxi. Ma meg állatkert. 10kor kelés, fél 1re sikerült is elindulni. Szerencsénkre kaptunk minitérképet, így Gyuri módszeresen meg tudta tervezni utunkat és semmi sem maradt ki. A lábaim erőteljesen tiltakoznak.
Ő azért jófej volt.